A divat és a koronavírus – Armani szavai a szakma jövőjéről

Giorgio Armani gondolatai a divatszakma jövőjéről a koronavírus idején: “nem kívánok így dolgozni tovább, ez nem etikus. Ideje, hogy megszabaduljunk a szükségtelen dolgoktól és újraértékeljük az időt”.

Az elmúlt napokban a neves olasz divattervező egy amerikai magazinnak írt levelében és számos újságnak adott interjújában amellett foglalt állást, hogy a divatszakmának paradigmaváltásra van szüksége ahhoz, hogy a jelenlegi egészségügyi válsághelyzet véget érésekor újrainduljon.

Armani szerint a divatvilág hanyatlása akkor kezdődött, amikor a luxus ágazat a fast fashion logikáját kezdte el követni, véget nem érő szállítási ciklusokkal annak reményében, hogy minél több árucikket adjon el. “Ezt az őrült tempót le kell lassítani.”

“Nem látom értelmét annak, hogy egy zakóm vagy egy kosztümöm három hétig legyen az üzletekben és utána ‘új’ áru váltsa fel, mert a ‘régi’ azonnal kimegy a divatból, viszont az ‘új’ alig különbözik a ‘régitől’. Én nem így dolgozom, nem tartom ezt etikusnak. Mindig az időtálló eleganciában hittem, ami nem csak egy meghatározott esztétikai elvárás, hanem olyan ruha megtervezését jelenti, amelyet ezért vásárol a vásárló, mert tartós, időtlen darab. Abszurdumnak találom, hogy télen lenvászon ruhácskák, nyáron pedig szövetkabátok legyenek az üzletekben csak azért, hogy a vásárlási vágy azonnal kielégítésre kerüljön. Ki az, aki azért vesz egy ruhát, hogy beakassza a szekrénybe várva a megfelelő évszakra? Senki, vagy legalábbis kevesen. De ez, az áruházláncok által diktált szemléletmód, lett a domináns. Téves, változtatni kell ezen a gondolkodásmódon. A jelenlegi krízis egy fantasztikus lehetőség arra, hogy lelassítsunk és helyreállítsuk a dolgokat, hogy egy jelentőségteljes jövőt teremtsünk.”

Armani tehát úgy véli, hogy a mostani helyzet lehetőséget ad arra, hogy a divatszakma helyrehozza azt, amit elrontott, megszabaduljon a szükségtelentől és a profitorentáltság helyett rátaláljon egy emberibb dimenzióra.

Elég abból a divatból, ami csak kommunikáció. Elég a mértéktelenségből, a pazarlásból. Elég a folyamatos és hatalmas divatbemutatókból világszerte, amelyekre környezetszennyező utazásokkal lehet eljutni.

Remélhetőleg ezek a szavak nem találnak süket fülekre, sem a szakma részéről, sem a vásárlók (fogyasztók) részéről. Egyenlőre több nagyobb divatmárka csak a sebeit nyalogatja. Felmérések szerint az egészségügyi válsághelyzet idén legalább 50%-os bevételkiesést jelent a olasz divatiparnak.

A szavakon túl Armani volt az első divattervező a szakmában, aki viszonylag korán felismerte a helyzet súlyosságát és az őszi-téli kollekciójának februrári bemutatóját már Instagramon tartotta meg. Még mielőtt az olasz kormány bejelentette volna az válsághelyzetet március elején, bezárta az Armani Hotel néven futó szállodáit, valamint az összes üzletét. Az elmúlt hetekben két millió eurót adományozott kórházaknak és az olasz polgári védelemnek. Végül átállította a gyártósorait és az egészségügyi dolgozóknak készít köpenyeket.

“Postina” a postás táskája – leíró jellegű divatvédjegyek

IMG_3435
Nem írok újdonságot azzal, hogy a divat világában (is) alapvető fontosságú egy “ütős” márkanév, azaz egy olyan megjelölés, amely egy adott divatcég áruinak más konkurens áruktól való megkülönböztetésére szolgál.
A márka kizárólagos használata (védjegyoltalom) csak akkor illeti meg a védjegy jogosultját, ha bizonyos törvényi feltételek fennállnak.
Például nem részesülhet védjegyoltalomból a megjelölés, ha nem alkalmas a megkülönböztetésre, különösen, ha kizárólag olyan jelekből vagy adatokból áll, amelyeket a forgalomban az áru vagy a szolgáltatás fajtája, minősége, mennyisége, rendeltetése, értéke, földrajzi származása, előállítási vagy teljesítési ideje, illetve egyéb jellemzője feltüntetésére használhatnak, vagy pedig amelyeket az általános nyelvhasználatban, illetve az üzleti kapcsolatokban állandóan és szokásosan alkalmaznak.
Ezek a leíró jellegű illetve generikusnak nevezett megjelölések nem alkalmasak a védjegykénti rendeltetés betöltésére (kereskedelmi eredet jelzése), mivel nem köthetők egyetlen meghatálrozott piaci szereplőhöz sem.
Mivel a kivétel mindig erősíti a szabályt, a törvény előírja, hogy a leíró vagy generikus megjelölés nincs kizárva a védjegyoltalomból, ha használata révén megszerezte a megkülönböztető képességet.
A védjegyoltalom alapján a védjegyjogosultnak kizárólagos joga van a védjegy használatára és bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ a védjeggyel azonos megjelölést olyan árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, amelyek azonosak a védjegy árujegyzékében szereplőkkel.
A védjegyoltalom alapján azonban a védjegyjogosult nem tilthat el mást attól, hogy gazdasági tevékenysége körében – az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban – használja az áru vagy a szolgáltatás fajtájára, minőségére, mennyiségére, rendeltetésére, értékére, földrajzi eredetére, előállítási, illetve teljesítési idejére vagy egyéb jellemzőjére vonatkozó jelzést.
A milánói bíróság “Postina” ítélete jól szemlélteti a védjegyoltalom fenti korlátait.
IMG_3434
A neves olasz táskakészítő, Franco Zanellato, védjegybitorlás miatt indított pert a milánói bíróság előtt a Ponte Pelletteria ellen 2014-ben. Az utóbbi cég “Postina” megjelöléssel reklámozott táskákat Internet valamint Facebook oldalán.
Zanellato a pert a “Postina”, “Postina Originale” és “Postina The Bag” védjegyeire alapozta és arra kérte a bíróságot, hogy tiltsa el az alperest a “Postina” megjelölés használatától.
Az alperes a per során arra hivatkozott, hogy a “Postina” megjelölést egy bizonyos fajta táska másfajta táskáktól (shopper, hátizsák, válltáska, stb.) való megkülönböztetésre, leíró jelleggel használta.
A “Postina” kifejezés valóban egyfajta táskát jelöl meg: a ‘50-es években az olasz postások (postino) által használt tartós és terjedelmes postás táskát formájában is megidéző táska.
Az olasz nyelvben a nőnemű főneveket (pl. táska – borsa) általában az “a” végződés jelöli; az hímneműeket az “o” végződés. A foglalkozást jelölő hímnemű szó (postás – postino) végződését “a”-ra módosítva lett a postás táska neve “Postina”.
A “Postina” megjelölés leíró jellegű használatáról van tehát szó, amikor a fenti tulajdonságokra utalva, a másfajta táskáktól való megkülönböztetésre használják, anélkül, hogy bármely piaci szereplőhöz kötnék.
Az említett per során bizonyításra került, hogy több neves divatcég használja a “Postina” kifejezést a postás táskák megjelölésére: Fendi, Miu Miu, Furla, Gucci, Carpisa, Coccinelle.
A bíróság megállapította, hogy az alperes is leíró jelleggel használta a “Postina” megjelölést az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban, ezért elutasította Zanellato keresetét.
The usage of the sign “Postina” as a descriptive term, indicating a certain type of bag inspired by the bags used by the Italian postmen (postino in Italian) in the 50s and widely used in the fashion industry, is fair use and not to be considered infringement of Zanellato’s Postina trademark – Court of Milan – Postina case

Olasz sminkmárkák harca az üzlethelyiség kialakításának jogi oltalmáért – KIKO kontra Wjcon

A milánói bíróság egy pár hete lezárult másodfokú perben fenntartotta a 2015-ben hozott azon ítéletét, mely szerzői jogi védelemben részesítette a KIKO sminkmárka üzleteinek belső kialakítását (concept) a versenytárs Wjcon Cosmetics-szel szemben.

Az 1997-ben alapított bergamói make-up cég, KIKO, 900 üzlettel rendelkezik főként Olaszországban és Európában. 2005-ben a cég egy neves olasz belsőépítész irodának adott megbízást arra, hogy megtervezze az üzletlánc helyiségeinek belső dizájnját. A minimalista stílusú kialakítást szimmetrikus elemek, eszenciális vonalak, valamint a fekete, fehér és akáclila színek használata jellemzi. A termékek az oldalsó falakon döntött kialakítású állványokon áttetsző plexi tartókban kerülnek elhelyezésre valamint az üzlet középén kialakított “szigeteken”.

kiko

2009-től kezdődően a nápolyi versenytárs, Wjcon, a KIKO-ra jellemző belső kialakítással azonos üzletek sorát nyitotta meg, még a KIKO eladóinak öltözékét (fekete póló lila felirattal és derékre kötött kötény a sminkeléshez szükséges kellékekkel), az áruk csomagolását és a reklámszatyrok dizájnját is lemásolta.

wycon

A 2005-ben a milánói bíróság előtt indított perben először azt a kérdést kellett eldöntenie a bíróknak, hogy az üzlethelyiség belső kialakítása szerzői alkotásnak tekinthető-e, azaz tükröz-e a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jelleget. Ennek feltétele egyrészről az, hogy a belső kialakítás ne legyen más üzlet szolgai másolata, másrészről a szerzői alkotás szabadsága fennálljon, azaz az üzlethelyiség belső kialakítása ne legyen teljesen behatárolva a körülmények által.

Az olasz szerzői jogi törvény, csak úgy mint a magyar, példálódzó jelleggel határozza meg, hogy mi tekintendő szerzői műnek. A szerzői jogi védelem az alkotást a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jellege alapján illeti meg. A védelem tehát nem függ mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőktől vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől.

A bíróság másodfokon is arra a következtetésre jutott, hogy egy üzlethelyiség belső kialakítása alkalmas lehet arra, hogy valamely vállalkozás áruit és szolgáltatásait megkülönböztesse más vállalkozások áruitól és szolgáltatásaitól és a KIKO üzletek kialakítása egyedi és egyéni jellegű, mely szerzői jogi oltalom alatt áll. A Wjcon-t mindkét fokon 700 ezer Eurós kártérítésre (a 70 ezer Euróba került belsőépítészeti terv 10-szeresére) ítélte a bíróság, valamint kötelezte az üzlethelyiségeinek átalakítására.

A Wjcon már az ítélethirdetés napján bejelentette, hogy fellebezni fog, de véleményem szerint a Legfelsőbb Bíróság helyben fogja hagyni a precedens értékű első- és másodfokú milánói ítéleteket. TO BE CONTINUED…

 

 

Egyedi farmerek az olvasztótégelyből – Meltin’Pot by you – Corner szerződés

A Meltin’Pot egy (a magyar fiatalok körében kevésbe ismert) olasz farmer márka. A brand születése a dél-olasz Lecce melletti Matina városkához kötődik. A cégtulajdonos Romano család 1967 óta textil feldolgozással foglalkozik és ismertebb márkáknak dolgozott be, míg 1994-ben saját márka és image megteremtésébe vágott. Azóta a világ több országában, főleg Németországban és Amerikában vált ismertté farmereivel.

A showroom-ján túl nemrégiben a Meltin’Pot Milánó belvárosának szívében (Duomo), a Rinascente Annex-ben, nyitott corner üzletet. A Rinascente a város legnevesebb áruháza, mely 2016-ban elnyerte a The Best Department Store of the World díjat. A Meltin’Pot az áruház  hírnevet kihasználva, egy nagyobb nemzetközi vásárlóközönség reményében döntött a corner nyitása mellett.

 

 

A corner üzletek nyitásának jogi alapja a concession szerződés az áruházzal, amely bérbe adja kb. 30-40  m2-nyi üzlethelyiségét és raktárának egy részét. A corner eladói nem az áruház, hanem a brand munkavállalói és a kassza is független a Rinascente központi pénztárától.

 

 

A Meltin’Pot corner üzletében a farmer és egyéb casual ruházaton kívül, a megvásárolt (vagy hozott) áru díszítését (hímzés, szegecsek, nyomtatás) is elvégzik a milánói design iskola (IED) tanulói. Így válik egy mindennapi ruhadarabból, egy egyedi viselet, Meltin’Pot by you.

 

A dizájn jogi védelme nemcsak forma- és divattervezőknek – A neves táska milánói esete

A vállalkozások időt és pénzt, míg a dizájnerek a kreativitásukat szentelik annak, hogy esztétikailag minél egyedibbé és vonzóbbá, tehát eladhatóbbá tegyék a termékeiket a vásárlók számára. Az árucikk külső megjelenését azonban védelmezni kívánják a későbbi hamisítások ellen. Mit tegyenek tehát?

A formatervezési minta fogalma

Formatervezési mintának minősül a termék egészének vagy részének megjelenése, amelyet magának a terméknek, illetve a díszítésének a külső jellegzetességei – különösen a rajzolata, a körvonalai, a színei, az alakja, a felülete, illetve az felhasznált anyagok – eredményeznek.
Ahhoz, hogy egy ipari vagy kézműipari árucikk mintaoltalomban részesüljön újnak (még nem nyilvánosságra hozottnak) és egyéni jellegűnek kell lennie.
Néhány híres példa: csomagolás – Coca Cola üveg palackja; textil minta – Burberry minta; táska modell – Hermès Kelly táska (Grace Kelly-nek készült és róla kapta a nevét).

Copia di IMG_0699-1

Az oltalom megszerzése

A formatervezési minta bejelentésével (lajstromozás) a jogosult kizárólagos jogot szerez arra, hogy megakadályozza, hogy engedélye nélkül mások a termékét másolják vagy utánozzák.
A használati mintának van pénzben kifejezhető értéke, értékesíthető és biztosítékkent adható.
A mintaoltalom időtartama a bejelentéstől számított maximum 25 év (5 x 5 év).
Az Európai Unióban és még néhány országban lehetőség van arra, hogy a nem lajstromozott formatervezési minta korlátozott tartalmú védelemben részesüljön. Ez azt jelenti, hogy a termék a nyilvánosságra hozásától számított 3 évig tartó és csak a lemásolásával szembeni oltalmat élvez.
A divat világában van, aki a lajstromozatlan mintaoltalmat választja, hisz a trendek gyorsan változnak és egyes termékek, minták csak ideig-óráig vonzzák a vásárlókat. Vannak azonban időtlen vagy visszatérő trendek, melyeket érdemes és kifizetendő levédetni.

Halmozott védelem

A jog lehetővé teszi, hogy egy árucikk külső megjelenését, párhuzamosan a formatervezésiminta-oltalommal, más módon is védelmezze a jogosult.
Ha a minta művészeti vagy iparművészeti alkotás, azt a szerzői jog is védelemben részesíti. Ez a tervező élete végéig, valamint halálától 70 évig tart (országonként lehet az időtartamban eltérés).
A minták egy része térbeli védjegyként is lajstromoztatható. A védjegyoltalom 10 éves periódusokra, de meghatározatlan ideig (örökké) nyújt védelmet.
Végül a versenyjogi szabályok is biztosítanak bizonyos fokú védelmet a versenytárssal szemben a termék külső megjelenésének a lemásolása, utánzása ellen.

Az “O bag” táska hamisítása ellen hozott milánói bírósági ítélet

Nemrég, 2015 novemberében, a milánói bíróság megállapította, hogy a neves “O bag” táska egyik modelljét (O chic – lásd az alábbi képen) formatervezésiminta-oltalom illeti meg és a táskát gyártó és forgalmazó Full Spot egyik konkurens cége, a Ju’sto, egy igencsak hasonló táska piacra dobásával hamisítást (jogi nyelven birorlást) követett el.
Copia di IMG_0704
A bíróság kimondta, hogy az “O bag” táska külső megjelenésében egyedi és újszerű.
A két táska összehasonlításakor (lásd az alábbi képen) úgy vélte, hogy csak minimális részletekben térnek el egymástól.

Copia di IMG_0700A bíróság szerint a hamisított táska láttán még egy tájékozott vásárló is az “O bag” táskára asszociál és csak alaposabb megvizsgáláskor döbben rá, hogy nem az “O bag” táskát tartja a kezében.
A konkurens cég azzal védekezett, hogy az “O bag” mintaoltalmát a táska tervezőjének megkerülésével, jogtalanul jegyeztette be a Full Spot. A tervező, aki a táska megalkotásakor a Full Spotnak dolgozott, jelenleg a Ju’sto-nak tervez.
A bíróság nem fogadta el az alperes fenti védekezését és megállapította, hogy az oltalom jogosultja a Full Spot és nem a tervező, hisz a táska megalkotása a tervező és a Full Spot közötti együttműködés gyümölcse.
Ezenfelül a bíróság a Ju’sto céget tisztességtelen piaci magatartás miatt is elmarasztalta és megtiltotta  a táskák előállítását valamint forgalmazását.

Konklúzió

Mind a vállalkozásoknak, mind a tervezőknek ajánlatos, hogy kérjenek ki jogi tanácsot bármiféle megállapodás megkötésekor és tájékozódjanak a szellemi alkotások és iparjogvédelmi oltalmi formákról, hogy minél jobban kiaknázzák a kreativitásuk eredményeit és hatékonyan léphessenek fel azok védelmében.

Fashion business

Ha a divatvilágban pénzügyekről van szó, nagy számokban kell gondolkodni sok nullával a tizedesvessző előtt.
Például egy nemzetközileg elismert luxus márka akár 2 millió eurót is elkölt egyetlen egy divatbemutatóra (a ruhákat nem beleszámítva ebbe az összegbe).
Új üzletek nyitása világszerte, a folyamatos reklámkampányok finanszírozása, a brand imázsának építése és ápolása igen tőkeigényes tevékenységek.
Amikor egy cég (tehát nem csak a divatházak) nem tudja “belülről” előteremteni a növekedéshez szükséges tőkét, különböző forrásbevonási eszközökhöz folyamodhat. Ezek egyike, hogy kockázati- vagy magántőke alapok (venture vagy private equity) befektetnek egy vállalkozásba, azaz tőkét bocsátanak rendelkezésre a cég tulajdoni hányadának megszerzéséért cserébe. Persze ez akkor éri meg az alapoknak, ha jövedelmező tevékenységbe fektetnek be és néhány éven belül úgy szállnak ki az üzletből, hogy a befektett tőke többszörösét veszik ki a cégből. Ez (kiszállás és pénz kivétel) általában a cég tőzsdére bevezetésekor következik be.
Az elmúlt években megnövekedett a befektetések száma a divatvilágban, ugyanis a válság a luxusipart nem (vagyis csak kis mértékben) sújtotta.
versacelogoÉs íme a példa: a Versace 2014 februárjában a Blackstone Group befektetési alapnak engedte át a cég tulajdoni hányadának 20%-át, míg a befektető 150 millió eurót injektált a cégbe.
Természetesen a Versace ügyvédeinek jelentős szerep jutott az ügylet lebonyolításában, mert a családi vállalkozásnak alapvető fontosságú volt, hogy jogilag körülbástyázza a függetlenségét.
Mint köztudott, a híres milánói divatcéget az alapító Gianni Versace 1997-ben történt meggyilkolása óta a testvérek, Donatella és Santo, valamint az unokahúg, Donatella lánya, Allegra irányítják.
A szerződés szerint (mint ilyen esetekben mindig) a cél az 5 éven belüli (2019 március 31. a határidő) részvénykibocsátás (IPO – Initial Pubblic Offering). Az IPO, avagy az elsődleges nyilvános forgalomba hozatal az, amikor egy gazdasági társaság megjelenik a tőzsdén, és a részvényeit jegyzés útján a befektetők számára elérhetővé teszi (nyilvánosan működő részvénytársaság). A kibocsátás által bevont tőke a meglévő részvényesekhez folyik be (alapítók, kockázati befektetők és magántőke társaságok).
A Versace tőzsdére bevezetéséig a Blackstone-nak egy, szavazati jog nélküli, hely jut az igazgatótanácsban. Ha idő előtt eladná a részesedését, az elővásárlási jogon túl, a Versace család megvétózhatja a vételt, ha a vevő divatcég lenne. Az igazgatótanácsi helyre nem jelölhet olyasvalakit, akinek 5%-nál nagyobb részesedése van egy divatcégben. Valamint semmilyen befolyással nem lehet a cég tervezési/kreatív politikájára, azaz, hogy milyenek legyenek a ruhák.
Ami a családot illeti, Donatellának és Allegrának vételi opciója van Santo részesedésére Santo örököseivel szemben, hacsak Santo nem válna meg tőle az IPO során. Ha a család bármely tagja értékesíti a részesedése több mint 50%-át, úgy ehhez az eladáshoz ugyanazon feltételek mellett a többiek is csatlakozhatnak, tehát a vevőnek az ő tulajdoni hányadukat is meg kell vennie ugyanazon az áron (tag-along jog).
A felek nagyon is bíznak az üzlet sikerében. Például Micheal Kors piaci értéke (jelenleg 20 miliárd dollár) a háromszorosára nőtt, amióta debütált a tőzsdén.
Ki tudja, hogy ez fog e történni a Versace-val is? A történet szereplői sok nullára számítanak a tizedesvessző előtt.

M mint McMoschino

mcdonalds-moschinoMoschino egyike a legexcentrikusabb olasz divatmárkáknak. Franco Moschino (1950-1994) divattervező ruhái és kiegészítői a nyolcvanas kilencvenes években tűntek ki provokatív, bohókás stílusukkal. Moschino az akkori divatirányzatokkal szögesen ellentétbe helyezkedett és azok egyes elemeinek kifigurázásával hívta fel magára a figyelmet. A márka alapítójának korai halálát követően közeli asszisztense, Rossella Jardini, foglalta el a divatház kreatív igazgatói székét. 2013 őszén pedig az amerikai tervező, Jeremy Scott, állt a cég élére.
A legutóbbi őszi-téli kollekció bemutatója (ismét) nagy visszhangot keltett a Milánói Divathéten. A ruhák és a kiegészítők (táskák, napszemüvegek, okostelefon tokok), egy világszerte ismert gyorsétterem lánc színeit, logóját és egyenruháit idézték fel a közönségben. Egyszerű inspiráció, paródia vagy jogosulatlan márka használat?
A védjegyoltalom alapján a védjegyjogosultat kizárólagos jog illeti meg a védjegy (márka) használatára. A védjegybitorlás egy esete, ha a védjeggyel azonos vagy hasonló megjelölést használ fel valaki a védjeggyel megkülönböztetett termékektől eltérő termékekkel kapcsolatban, ha a védjegy jóhírnevet élvez és a megjelölés tisztességtelenül kihasználná vagy sértené a védjegy jóhírnevét, megkülönböztető képességét.
A fenti esetben ki lehet-e jelenteni, hogy Moschino, aki exkluzív divatcikkekkel kapcsolatban használja az amerikai gyorsétterem lánc márkáját, árt a McDonald’s jóhírnevének? Vagy inkább ez utóbbi profitál a Moschino reklámkampányából?
A kulcsszó a márka tulajdonosának engedélye, enélkül ugyanis a használat jogosulatlan.
Arról azonban mindkét fél hallgatott, hogy egy közös marketingfogás lett volna a háttérben.
Tehát a McDonald’s joggal kifogásolhatta volna Moschino tevékenységét. De valójában az ő malmára is hajtották a vizet, anélkül hogy marketingre kellett volna költenie. Minden valószínűséggel egy hallgatólagos megállapodás előbb vagy utóbb létrejött a felek között.Moschino-FW-14-15

Milánó Expo 2015

A New York Times Travel magazin minden év elején felállít egy kihagyhatatlan úticélok rangsort az olvasóinak. Idén Milánó áll az első helyen és nem véletlenül. A város május 1.-től október 31.-ig a Világkiállítás helyszíne.
A Világkiállításoknak vitathatlan hatása van mind a rendező, mind a résztvevő országok gazdaságára és kultúrális életére. Tehát, ahogy a 20 millió látogatóra számító Expo 2015 fontos Milánónak, úgy Magyarország nemzeti megjelenése számára nagy lehetőség a világkiállításon való részvétel.
Az Expo 2015 tematikája “Táplálni a világot, energia az életnek” (Nutrire il pianeta, energia per la vita): az étel, az egészséges életmód és a fenntartható fejlődés.
Így Milánó nemcsak a divat fővárosa idén, hanem a gasztronómia és minket körülvevő környezeté is. Természetesen a Világkiállításon az olasz művészet, divat, design és életmód ünneplésének is fontos szerep jut.
Bejegyzett Világkiallításokat 5 évente rendeznek. Ezért az idei Expo kihagyhatatlan alkalom, hogy egyetlen városban (Milánó Budapesttől alig 1 órányi repülőút) tegyünk világkörüli utat (több mint száz résztvevő ország).
A városba látogatóknak is csak ajánlani tudom, hogy ötvözzék a shoppingot, a múzeum látogatást, egy gourmet vacsorával és természetesen az Expóra látogatással.