Moschino egyike a legexcentrikusabb olasz divatmárkáknak. Franco Moschino (1950-1994) divattervező ruhái és kiegészítői a nyolcvanas kilencvenes években tűntek ki provokatív, bohókás stílusukkal. Moschino az akkori divatirányzatokkal szögesen ellentétbe helyezkedett és azok egyes elemeinek kifigurázásával hívta fel magára a figyelmet. A márka alapítójának korai halálát követően közeli asszisztense, Rossella Jardini, foglalta el a divatház kreatív igazgatói székét. 2013 őszén pedig az amerikai tervező, Jeremy Scott, állt a cég élére.
A legutóbbi őszi-téli kollekció bemutatója (ismét) nagy visszhangot keltett a Milánói Divathéten. A ruhák és a kiegészítők (táskák, napszemüvegek, okostelefon tokok), egy világszerte ismert gyorsétterem lánc színeit, logóját és egyenruháit idézték fel a közönségben. Egyszerű inspiráció, paródia vagy jogosulatlan márka használat?
A védjegyoltalom alapján a védjegyjogosultat kizárólagos jog illeti meg a védjegy (márka) használatára. A védjegybitorlás egy esete, ha a védjeggyel azonos vagy hasonló megjelölést használ fel valaki a védjeggyel megkülönböztetett termékektől eltérő termékekkel kapcsolatban, ha a védjegy jóhírnevet élvez és a megjelölés tisztességtelenül kihasználná vagy sértené a védjegy jóhírnevét, megkülönböztető képességét.
A fenti esetben ki lehet-e jelenteni, hogy Moschino, aki exkluzív divatcikkekkel kapcsolatban használja az amerikai gyorsétterem lánc márkáját, árt a McDonald’s jóhírnevének? Vagy inkább ez utóbbi profitál a Moschino reklámkampányából?
A kulcsszó a márka tulajdonosának engedélye, enélkül ugyanis a használat jogosulatlan.
Arról azonban mindkét fél hallgatott, hogy egy közös marketingfogás lett volna a háttérben.
Tehát a McDonald’s joggal kifogásolhatta volna Moschino tevékenységét. De valójában az ő malmára is hajtották a vizet, anélkül hogy marketingre kellett volna költenie. Minden valószínűséggel egy hallgatólagos megállapodás előbb vagy utóbb létrejött a felek között.