“Postina” a postás táskája – leíró jellegű divatvédjegyek

2018-09-242018-09-24 / Paulovics Ivett / Hozzászólás

Nem írok újdonságot azzal, hogy a divat világában (is) alapvető fontosságú egy “ütős” márkanév, azaz egy olyan megjelölés, amely egy adott divatcég áruinak más konkurens áruktól való megkülönböztetésére szolgál.

A márka kizárólagos használata (védjegyoltalom) csak akkor illeti meg a védjegy jogosultját, ha bizonyos törvényi feltételek fennállnak.

Például nem részesülhet védjegyoltalomból a megjelölés, ha nem alkalmas a megkülönböztetésre, különösen, ha kizárólag olyan jelekből vagy adatokból áll, amelyeket a forgalomban az áru vagy a szolgáltatás fajtája, minősége, mennyisége, rendeltetése, értéke, földrajzi származása, előállítási vagy teljesítési ideje, illetve egyéb jellemzője feltüntetésére használhatnak, vagy pedig amelyeket az általános nyelvhasználatban, illetve az üzleti kapcsolatokban állandóan és szokásosan alkalmaznak.

Ezek a leíró jellegű illetve generikusnak nevezett megjelölések nem alkalmasak a védjegykénti rendeltetés betöltésére (kereskedelmi eredet jelzése), mivel nem köthetők egyetlen meghatálrozott piaci szereplőhöz sem.

Mivel a kivétel mindig erősíti a szabályt, a törvény előírja, hogy a leíró vagy generikus megjelölés nincs kizárva a védjegyoltalomból, ha használata révén megszerezte a megkülönböztető képességet.

A védjegyoltalom alapján a védjegyjogosultnak kizárólagos joga van a védjegy használatára és bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ a védjeggyel azonos megjelölést olyan árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, amelyek azonosak a védjegy árujegyzékében szereplőkkel.

A védjegyoltalom alapján azonban a védjegyjogosult nem tilthat el mást attól, hogy gazdasági tevékenysége körében – az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban – használja az áru vagy a szolgáltatás fajtájára, minőségére, mennyiségére, rendeltetésére, értékére, földrajzi eredetére, előállítási, illetve teljesítési idejére vagy egyéb jellemzőjére vonatkozó jelzést.

A milánói bíróság “Postina” ítélete jól szemlélteti a védjegyoltalom fenti korlátait.

A neves olasz táskakészítő, Franco Zanellato, védjegybitorlás miatt indított pert a milánói bíróság előtt a Ponte Pelletteria ellen 2014-ben. Az utóbbi cég “Postina” megjelöléssel reklámozott táskákat Internet valamint Facebook oldalán.

Zanellato a pert a “Postina”, “Postina Originale” és “Postina The Bag” védjegyeire alapozta és arra kérte a bíróságot, hogy tiltsa el az alperest a “Postina” megjelölés használatától.

Az alperes a per során arra hivatkozott, hogy a “Postina” megjelölést egy bizonyos fajta táska másfajta táskáktól (shopper, hátizsák, válltáska, stb.) való megkülönböztetésre, leíró jelleggel használta.

A “Postina” kifejezés valóban egyfajta táskát jelöl meg: a ‘50-es években az olasz postások (postino) által használt tartós és terjedelmes postás táskát formájában is megidéző táska.

Az olasz nyelvben a nőnemű főneveket (pl. táska – borsa) általában az “a” végződés jelöli; az hímneműeket az “o” végződés. A foglalkozást jelölő hímnemű szó (postás – postino) végződését “a”-ra módosítva lett a postás táska neve “Postina”.

A “Postina” megjelölés leíró jellegű használatáról van tehát szó, amikor a fenti tulajdonságokra utalva, a másfajta táskáktól való megkülönböztetésre használják, anélkül, hogy bármely piaci szereplőhöz kötnék.

Az említett per során bizonyításra került, hogy több neves divatcég használja a “Postina” kifejezést a postás táskák megjelölésére: Fendi, Miu Miu, Furla, Gucci, Carpisa, Coccinelle.

A bíróság megállapította, hogy az alperes is leíró jelleggel használta a “Postina” megjelölést az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban, ezért elutasította Zanellato keresetét.

The usage of the sign “Postina” as a descriptive term, indicating a certain type of bag inspired by the bags used by the Italian postmen (postino in Italian) in the 50s and widely used in the fashion industry, is fair use and not to be considered infringement of Zanellato’s Postina trademark – Court of Milan – Postina case

Olasz sminkmárkák harca az üzlethelyiség kialakításának jogi oltalmáért – KIKO kontra Wjcon

2018-04-162018-04-16 / Paulovics Ivett / Hozzászólás

A milánói bíróság egy pár hete lezárult másodfokú perben fenntartotta a 2015-ben hozott azon ítéletét, mely szerzői jogi védelemben részesítette a KIKO sminkmárka üzleteinek belső kialakítását (concept) a versenytárs Wjcon Cosmetics-szel szemben.

Az 1997-ben alapított bergamói make-up cég, KIKO, 900 üzlettel rendelkezik főként Olaszországban és Európában. 2005-ben a cég egy neves olasz belsőépítész irodának adott megbízást arra, hogy megtervezze az üzletlánc helyiségeinek belső dizájnját. A minimalista stílusú kialakítást szimmetrikus elemek, eszenciális vonalak, valamint a fekete, fehér és akáclila színek használata jellemzi. A termékek az oldalsó falakon döntött kialakítású állványokon áttetsző plexi tartókban kerülnek elhelyezésre valamint az üzlet középén kialakított “szigeteken”.

kiko

2009-től kezdődően a nápolyi versenytárs, Wjcon, a KIKO-ra jellemző belső kialakítással azonos üzletek sorát nyitotta meg, még a KIKO eladóinak öltözékét (fekete póló lila felirattal és derékre kötött kötény a sminkeléshez szükséges kellékekkel), az áruk csomagolását és a reklámszatyrok dizájnját is lemásolta.

wycon

A 2005-ben a milánói bíróság előtt indított perben először azt a kérdést kellett eldöntenie a bíróknak, hogy az üzlethelyiség belső kialakítása szerzői alkotásnak tekinthető-e, azaz tükröz-e a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jelleget. Ennek feltétele egyrészről az, hogy a belső kialakítás ne legyen más üzlet szolgai másolata, másrészről a szerzői alkotás szabadsága fennálljon, azaz az üzlethelyiség belső kialakítása ne legyen teljesen behatárolva a körülmények által.

Az olasz szerzői jogi törvény, csak úgy mint a magyar, példálódzó jelleggel határozza meg, hogy mi tekintendő szerzői műnek. A szerzői jogi védelem az alkotást a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jellege alapján illeti meg. A védelem tehát nem függ mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőktől vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől.

A bíróság másodfokon is arra a következtetésre jutott, hogy egy üzlethelyiség belső kialakítása alkalmas lehet arra, hogy valamely vállalkozás áruit és szolgáltatásait megkülönböztesse más vállalkozások áruitól és szolgáltatásaitól és a KIKO üzletek kialakítása egyedi és egyéni jellegű, mely szerzői jogi oltalom alatt áll. A Wjcon-t mindkét fokon 700 ezer Eurós kártérítésre (a 70 ezer Euróba került belsőépítészeti terv 10-szeresére) ítélte a bíróság, valamint kötelezte az üzlethelyiségeinek átalakítására.

A Wjcon már az ítélethirdetés napján bejelentette, hogy fellebezni fog, de véleményem szerint a Legfelsőbb Bíróság helyben fogja hagyni a precedens értékű első- és másodfokú milánói ítéleteket. TO BE CONTINUED…

Egyedi farmerek az olvasztótégelyből – Meltin’Pot by you – Corner szerződés

2016-12-22 / Paulovics Ivett / 1 hozzászólás

A Meltin’Pot egy (a magyar fiatalok körében kevésbe ismert) olasz farmer márka. A brand születése a dél-olasz Lecce melletti Matina városkához kötődik. A cégtulajdonos Romano család 1967 óta textil feldolgozással foglalkozik és ismertebb márkáknak dolgozott be, míg 1994-ben saját márka és image megteremtésébe vágott. Azóta a világ több országában, főleg Németországban és Amerikában vált ismertté farmereivel.

A showroom-ján túl nemrégiben a Meltin’Pot Milánó belvárosának szívében (Duomo), a Rinascente Annex-ben, nyitott corner üzletet. A Rinascente a város legnevesebb áruháza, mely 2016-ban elnyerte a The Best Department Store of the World díjat. A Meltin’Pot az áruház hírnevet kihasználva, egy nagyobb nemzetközi vásárlóközönség reményében döntött a corner nyitása mellett.

A corner üzletek nyitásának jogi alapja a concession szerződés az áruházzal, amely bérbe adja kb. 30-40 m2-nyi üzlethelyiségét és raktárának egy részét. A corner eladói nem az áruház, hanem a brand munkavállalói és a kassza is független a Rinascente központi pénztárától.

A Meltin’Pot corner üzletében a farmer és egyéb casual ruházaton kívül, a megvásárolt (vagy hozott) áru díszítését (hímzés, szegecsek, nyomtatás) is elvégzik a milánói design iskola (IED) tanulói. Így válik egy mindennapi ruhadarabból, egy egyedi viselet, Meltin’Pot by you.

Egy kalap, egy bot, egy esernyő és előre hátra oldalt vissza

2016-08-312016-08-31 / Paulovics Ivett / Hozzászólás

Interjú Várhegyi Éva kalapkészítővel

I: Hány éve már hogy kalapkészítéssel foglalkozik?

É: 48 éve vagyok önálló, de 59 éve kezdtem kitanulni a szakmát a belváros akkori legjobb kalapszalonjában, Fürst Irénnél a Régiposta utcában. A mestervizsga, és ezáltal az önállóvá válás feltétele akkoriban három év tanulóidő volt és további öt év gyakorlat. Ehhez dolgoztam többek közt az Operában és a Kézműipari vállalatnál.

I: Miért a kalap?

É: Véletlenül. Nem volt határozott elképzelésem arról, hogy mi szeretnék lenni. A legjobb barátnőm szülei az ’50-es évek végén együtt nyaraltak a Balatonon Lőrincz Miklóssal és feleségével, akik egy belvárosi kalapos dinasztia utolsó képviselői voltak. A barátnőm szüleit ők beszélték rá, hogy legyen a lányuk kalapos, mert ez egy, gazdaságos, jó és szép szakma, amire az ő életük volt a bizonyíték. A szülők tudták, hogy a barátnőm csak úgy lesz kalapos, ha az egészet együtt csináljuk, így kerültem Fürst Irénhez.

I: Hol és kitől tanulta a kalapkészítést?

É: Az alapokat Fürst Irénnél, de a lényeget a gyakorlatban, először a különböző munkahelyeimen, és igazából akkor, amikor önálló lettem, és nap mint nap találkoztam a különböző feladatokkal és szakmai kihívásokkal.

I: Ez elmúlt években ismét divatba jött a kalap vagy sose ment ki a divatból?

É: A nosztalgia mindig is megmaradt a kalapviselés iránt, de megváltozott az emberek élete. A tömegközlekedés és az autó a hétköznapokban nem kedvez a kalapviselésnek. Marad a praktikusság: az emberek inkább kötött sapkát vagy baseball sapkát hordanak a hétköznapokban, illetve jelen van még a puhább, sapka és kalap közti átmenet.
A klasszikus vonalból leginkább az alkalmi kalaphordás maradt meg, például az esküvőkön a násznép és az örömanyák esetében, de a menyasszonyok már inkább kisebb fejdíszeket hordanak.

I: Kik a vevői?

É: Nálunk az üzletben minden társadalmi- és korosztály megfordul, a kisnyugdíjastól a köztársasági elnök feleségéig.

I: Megrendelésre/alkalmakra készít kalapokat vagy a szalonjában találni kész kalapokat is?

É: A modellekből van egy alapkészlet az üzletben, amiket eladásra szánunk. Vannak különlegesebb darabok is, amiket inkább inspirációnak szánunk az egyedi megrendelők részére. A nálunk készült kalapokat igazítjuk és tisztítjuk is, de ezt szolgáltatást alkalmanként máshol készült, jó minőségű kalapokon is elvégezzük.

I: Milyen alkalmakra kérik a vevők a kalapjait?

É: Esküvő mellett olykor keresztelőre, diplomaosztóra, temetésre is. Angliában a rangos lóversenyek is igazi kalapkavalkádot vonultatnak fel, ami itthon még nem jellemző, alkalmanként azért rendelnek tőlem az ascoti derbire. Nyáron utazáshoz praktikus, összehajtható kalapokat, esőkalapokat szoktak vásárolni. A fiatalok szívesen és merészebben választanak nyárra szalmakalapot vagy fejdíszt, télen a kötött sapka a jellemző.

I: Mi a kalapkészítés folyamata? Először megismeri a vevő személyiségét?

É: Jobb esetben igen, bár így lenne minden alkalommal. Jó ha ismerjük a vevő személyiségét, társadalmi helyzetét, az alkalmat, ahol viselni fogja kalapot. Nagyon fontos ismerni az öltözéket is: a komoly vevőket mindig megkérjük, hogy hozzák el a ruhát is, amihez viselni fogják a kalapot. Az árnyalatok sokat számítanak, ahogy az anyag is, amit emlékezetből nem mindig adható vissza pontosan. Olykor olyan összeállítás mellett döntünk, ami meglepően hatna, ha nem látjuk egyben az öltözetet.

I: Mennyi ideig készül egy kalap?

É: Ez sok mindentől függ az anyag minőségétől kezdve, a kidolgozás módján át a díszítésig. Elkészülhet öt-hat óra alatt, de tarthat akár több napig is. Először méretet veszünk, próbálunk egyszer, ha szükséges többször. Ha nyúlszőrből készül a kalap, akkor először keményítjük az anyagot, majd forró gőzben formára húzzuk, feszítjük. Szárítás után levesszük a formáról és eldolgozzuk a karima szélét a fazonnak megfelelően. Szeretem, ha drót van a karimában, mert egyrészt jobban megtartja a formát, másrészt jobban alakítható, többet lehet vele játszani.
Ha a kalap textilből készül – selyem, dzsörzé, szövet, műszőrme – akkor a kiszabás után a karimát és a fejet is merevítő segédanyagra dolgozzuk rá. A fejhez puhább anyagot, a karimához formatartóbb, merevebb anyagot választunk. A fazontól és a stílustól függ, hogy a segédanyagot keményítjük-e.

I: Mi a mai kalaptrend?

É: Fiataloknak a karimás, laza, hullámos szélű, férfi fazonra emlékeztető, köszönő hajtással megtört kalapot hordják, kisebb-nagyobb karimával. A fejdíszek is kedveltek nem csak ünnepélyes alkalmakkor, hanem hétköznapi viseletként is.

I: Milyen fejformának milyen kalap áll jól? Vagy milyen más külső tulajdonságot vesz figyelembe?

É: Fontos szempont a magasság. A nagy szélű kalap, főleg ha lehajtott a karima széle, csak magas hölgyeknek előnyös. A kisebb-nagyobb aszimmetrikus kalap minden arcformához ideális. A karima nélküli tok kalapokat is bárki felveheti. A sapkák esetében is jó, ha aszimmetrikusan viselik őket. A viselés és a fazon is lehet aszimmetrikus. De nincs igazi szabály, a viselő személyisége, viselkedési és öltözködési stílusa határozza meg, mi áll jól valakinek.

I: Van kedvenc darabja?

É: Mindig az, amit csinálok. Amúgy a fátyollal, virággal, tollal díszített, franciás kalapok állnak közelebb hozzám, és a sportos sapkák, amiket bármilyen alakalommal fel lehet venni.

Éva kalapszalonja Budapesten a Hollán Ernő utca 9. alatt található. Facebook oldala: Várhegyi Éva Kalapszalon

U.I.: A legismertebb kalapmárka Olaszországban és nemcsak a Borsalino. Giuseppe Borsalino 1857-ben kezdett el kalapokat gyártani az észak-olasz Alessandria városban. Kalapjai a mozifilmek által váltak híressé. Neves politikusok, pápák, üzletemberek, színészek, rendezők, írók és zeneszerzők viselték kalapjait világszerte. A kalapok tengerentúli sikeréhez a védjegy, valamint a formatervezési minta levédése is hozzajárult. A védjegy használatát a Borsalino cég licensz szerződésekkel más árukra is kiterjesztette: parfüm, ékszer, szemüveg, ruházati cikkek.

Együttműködés avagy co-branding a divatmárkák között. Amikor az 1 + 1 = 3

2016-05-102016-05-09 / Paulovics Ivett / Hozzászólás

Co-branding vagy együttes márkahasználat az, amikor egy brand a saját termékét egy más márkatulajdonos brandjével együttesen jelenteti meg a piacon. Ennek több előnye is lehet. Az egyik, hogy egy termék a két márka kombinációja révén szélesebb fogyasztói körhöz jut el, mint ami az eredeti célközönsége. Vagyis egy brand, mely egy meghatározott piaci szegmensen belül ismert, elérhet olyan vásárlókhoz vagy potencialis vásárlókhoz is, akikhez csak nehezen vagy egyébként nem érhetne el és ezzel mindkét márka értékét növeli.

Jogilag ez általában úgy működik, hogy az egyik cég (“kölcsönadó”) egy licensz szerződés keretében engedélyezi egy másik cégnek (“kölcsönvevő” vagy “befogadó”), hogy az a márkáját használja egy termékének megkülönböztetésére a saját brandjével együttesen. A szerződés megszerkesztésében az összehangolt kommunikációs tevékenységre is különös hangsúlyt kell fektetni.

Az utóbbi időben a divatvilágban is mind sűrűbben kerül sor co-branding kampányokra.

Erre egy példa a főként a fiatalok körében kedvelt, lenvászonból készült, olasz tornacipő márka, a Superga idei együttműködése más neves brandekkel, előbb egy neves californiai ékszer designerrel, melyből a Superga XO Jennifer Meyer kollekció született meg, valamint a Max Mara-val készített Superga per Weekend Max Mara kollekció.

A dizájn jogi védelme nemcsak forma- és divattervezőknek – A neves táska milánói esete

2016-02-19 / Paulovics Ivett / 1 hozzászólás

A vállalkozások időt és pénzt, míg a dizájnerek a kreativitásukat szentelik annak, hogy esztétikailag minél egyedibbé és vonzóbbá, tehát eladhatóbbá tegyék a termékeiket a vásárlók számára. Az árucikk külső megjelenését azonban védelmezni kívánják a későbbi hamisítások ellen. Mit tegyenek tehát?

A formatervezési minta fogalma

Formatervezési mintának minősül a termék egészének vagy részének megjelenése, amelyet magának a terméknek, illetve a díszítésének a külső jellegzetességei – különösen a rajzolata, a körvonalai, a színei, az alakja, a felülete, illetve az felhasznált anyagok – eredményeznek.
Ahhoz, hogy egy ipari vagy kézműipari árucikk mintaoltalomban részesüljön újnak (még nem nyilvánosságra hozottnak) és egyéni jellegűnek kell lennie.
Néhány híres példa: csomagolás – Coca Cola üveg palackja; textil minta – Burberry minta; táska modell – Hermès Kelly táska (Grace Kelly-nek készült és róla kapta a nevét).

Az oltalom megszerzése

A formatervezési minta bejelentésével (lajstromozás) a jogosult kizárólagos jogot szerez arra, hogy megakadályozza, hogy engedélye nélkül mások a termékét másolják vagy utánozzák.
A használati mintának van pénzben kifejezhető értéke, értékesíthető és biztosítékkent adható.
A mintaoltalom időtartama a bejelentéstől számított maximum 25 év (5 x 5 év).
Az Európai Unióban és még néhány országban lehetőség van arra, hogy a nem lajstromozott formatervezési minta korlátozott tartalmú védelemben részesüljön. Ez azt jelenti, hogy a termék a nyilvánosságra hozásától számított 3 évig tartó és csak a lemásolásával szembeni oltalmat élvez.
A divat világában van, aki a lajstromozatlan mintaoltalmat választja, hisz a trendek gyorsan változnak és egyes termékek, minták csak ideig-óráig vonzzák a vásárlókat. Vannak azonban időtlen vagy visszatérő trendek, melyeket érdemes és kifizetendő levédetni.

Halmozott védelem

A jog lehetővé teszi, hogy egy árucikk külső megjelenését, párhuzamosan a formatervezésiminta-oltalommal, más módon is védelmezze a jogosult.
Ha a minta művészeti vagy iparművészeti alkotás, azt a szerzői jog is védelemben részesíti. Ez a tervező élete végéig, valamint halálától 70 évig tart (országonként lehet az időtartamban eltérés).
A minták egy része térbeli védjegyként is lajstromoztatható. A védjegyoltalom 10 éves periódusokra, de meghatározatlan ideig (örökké) nyújt védelmet.
Végül a versenyjogi szabályok is biztosítanak bizonyos fokú védelmet a versenytárssal szemben a termék külső megjelenésének a lemásolása, utánzása ellen.

Az “O bag” táska hamisítása ellen hozott milánói bírósági ítélet

Nemrég, 2015 novemberében, a milánói bíróság megállapította, hogy a neves “O bag” táska egyik modelljét (O chic – lásd az alábbi képen) formatervezésiminta-oltalom illeti meg és a táskát gyártó és forgalmazó Full Spot egyik konkurens cége, a Ju’sto, egy igencsak hasonló táska piacra dobásával hamisítást (jogi nyelven birorlást) követett el.

A bíróság kimondta, hogy az “O bag” táska külső megjelenésében egyedi és újszerű.
A két táska összehasonlításakor (lásd az alábbi képen) úgy vélte, hogy csak minimális részletekben térnek el egymástól.

A bíróság szerint a hamisított táska láttán még egy tájékozott vásárló is az “O bag” táskára asszociál és csak alaposabb megvizsgáláskor döbben rá, hogy nem az “O bag” táskát tartja a kezében.
A konkurens cég azzal védekezett, hogy az “O bag” mintaoltalmát a táska tervezőjének megkerülésével, jogtalanul jegyeztette be a Full Spot. A tervező, aki a táska megalkotásakor a Full Spotnak dolgozott, jelenleg a Ju’sto-nak tervez.
A bíróság nem fogadta el az alperes fenti védekezését és megállapította, hogy az oltalom jogosultja a Full Spot és nem a tervező, hisz a táska megalkotása a tervező és a Full Spot közötti együttműködés gyümölcse.
Ezenfelül a bíróság a Ju’sto céget tisztességtelen piaci magatartás miatt is elmarasztalta és megtiltotta a táskák előállítását valamint forgalmazását.

Konklúzió

Mind a vállalkozásoknak, mind a tervezőknek ajánlatos, hogy kérjenek ki jogi tanácsot bármiféle megállapodás megkötésekor és tájékozódjanak a szellemi alkotások és iparjogvédelmi oltalmi formákról, hogy minél jobban kiaknázzák a kreativitásuk eredményeit és hatékonyan léphessenek fel azok védelmében.

A környezettudatos divat 10 pontja

2016-02-092016-02-19 / Paulovics Ivett / Hozzászólás

Az utóbbi években a divatszakma is nagy figyelmet szentel a környezettudatosságnak.
Az, hogy a ruhaipar a gyártás során hatalmas mennyiségű energiát (áramot, de leginkább vizet) használ fel és ugyancsak nagy mennyiségű hulladékot termel mindenki számára egyértelmű. Ezért fontos, hogy a divatmárkák mindent elkövessenek, hogy minél kevésbé szennyezzenek és effajta törekvéseiket a fogyasztókban is tudasítsák.
A fenntartható divatnak szentelt figyelem az elmúlt évek fast fashion jelenségének (low cost divat – H&M, Zara, stb.) növekedésével (erről majd egy későbbi posztban fogok írni) még inkább hangsúlyt kapott.
E témában (is), a jogszabályok mellett, fontos szerep jut az önszabályozásnak. Számtalan brand (Benetton, Gucci, Prada, H&M) teszi közzé az úgynevezett etikai kódexét, melyben összefoglalja, hogy milyen értéket tart alapvetőnek és miként jár el a divattermék gyártási folyamata és terjesztése során.

Az Olasz Nemzeti Divatszövetség (Camera Nazionale della Moda Italiana) 10 pontos kiáltványa az olasz környezettudatos divat alapdokumentuma.
A 10 pont kidolgozásában több híres divatmárka képviselője (pl. Ermenegildo Zegna, Salvatore Ferragamo, Guccio Gucci), valamint egyetemek és más szervek vettek részt.

Íme a 10 pont:
1. Design: tervezz minőségi terméket, mely tartós és minimalizálja a környezetre gyakorolt kihatást.
2. Alapanyagok kiválasztása: használj magas környezeti és társadalmi értékű (öko-kompatibilis) alapanyagokat és szöveteket.

3. Alapanyag feldolgozás és gyártás: csökkentsd a környezeti és társadalomi terhelést és ismerd el mindenki közreműködését a termék, mint érték létrehozásában.
4. Forgalmazás, marketing, eladás: fektess le fenntarthatósági követelményeket a termék életútja során míg a vásárlóig elér.
5. Vállalatvezetési módszer: törekedj a vállalati teljesítmények folyamatos javítására (“Plan, Do, Check, Act”).
6. Divat és országimázs: támogasd a térséget, melyben gyártasz, alkotsz, élsz és állj ki a “Made in Italy” mellett.
7. Vállalati etika: építs a márkádba univerzális értékeket.

8. Átláthatóság: kommunikáld minden érdekelt felé a fenntarthatóság melletti elköteleződésedet.
9. Tanítás: terjeszd az etikát és a környezettudatosságot a fogyasztók felé.
10. Csatlakozz és terjeszd a 10 pontot.

Remélhetőleg, ezen törekvések a divatszakma szereplőinek valódi cselekvéseiként valósulnak meg és nem csak szép szavakként papíron élnek tovább.

Sikkissima új logója

2015-12-282015-12-28 / Paulovics Ivett / 1 hozzászólás

Fashion business

2015-09-292015-09-30 / Paulovics Ivett / Hozzászólás

Ha a divatvilágban pénzügyekről van szó, nagy számokban kell gondolkodni sok nullával a tizedesvessző előtt.
Például egy nemzetközileg elismert luxus márka akár 2 millió eurót is elkölt egyetlen egy divatbemutatóra (a ruhákat nem beleszámítva ebbe az összegbe).
Új üzletek nyitása világszerte, a folyamatos reklámkampányok finanszírozása, a brand imázsának építése és ápolása igen tőkeigényes tevékenységek.
Amikor egy cég (tehát nem csak a divatházak) nem tudja “belülről” előteremteni a növekedéshez szükséges tőkét, különböző forrásbevonási eszközökhöz folyamodhat. Ezek egyike, hogy kockázati- vagy magántőke alapok (venture vagy private equity) befektetnek egy vállalkozásba, azaz tőkét bocsátanak rendelkezésre a cég tulajdoni hányadának megszerzéséért cserébe. Persze ez akkor éri meg az alapoknak, ha jövedelmező tevékenységbe fektetnek be és néhány éven belül úgy szállnak ki az üzletből, hogy a befektett tőke többszörösét veszik ki a cégből. Ez (kiszállás és pénz kivétel) általában a cég tőzsdére bevezetésekor következik be.
Az elmúlt években megnövekedett a befektetések száma a divatvilágban, ugyanis a válság a luxusipart nem (vagyis csak kis mértékben) sújtotta.
És íme a példa: a Versace 2014 februárjában a Blackstone Group befektetési alapnak engedte át a cég tulajdoni hányadának 20%-át, míg a befektető 150 millió eurót injektált a cégbe.
Természetesen a Versace ügyvédeinek jelentős szerep jutott az ügylet lebonyolításában, mert a családi vállalkozásnak alapvető fontosságú volt, hogy jogilag körülbástyázza a függetlenségét.
Mint köztudott, a híres milánói divatcéget az alapító Gianni Versace 1997-ben történt meggyilkolása óta a testvérek, Donatella és Santo, valamint az unokahúg, Donatella lánya, Allegra irányítják.
A szerződés szerint (mint ilyen esetekben mindig) a cél az 5 éven belüli (2019 március 31. a határidő) részvénykibocsátás (IPO – Initial Pubblic Offering). Az IPO, avagy az elsődleges nyilvános forgalomba hozatal az, amikor egy gazdasági társaság megjelenik a tőzsdén, és a részvényeit jegyzés útján a befektetők számára elérhetővé teszi (nyilvánosan működő részvénytársaság). A kibocsátás által bevont tőke a meglévő részvényesekhez folyik be (alapítók, kockázati befektetők és magántőke társaságok).
A Versace tőzsdére bevezetéséig a Blackstone-nak egy, szavazati jog nélküli, hely jut az igazgatótanácsban. Ha idő előtt eladná a részesedését, az elővásárlási jogon túl, a Versace család megvétózhatja a vételt, ha a vevő divatcég lenne. Az igazgatótanácsi helyre nem jelölhet olyasvalakit, akinek 5%-nál nagyobb részesedése van egy divatcégben. Valamint semmilyen befolyással nem lehet a cég tervezési/kreatív politikájára, azaz, hogy milyenek legyenek a ruhák.
Ami a családot illeti, Donatellának és Allegrának vételi opciója van Santo részesedésére Santo örököseivel szemben, hacsak Santo nem válna meg tőle az IPO során. Ha a család bármely tagja értékesíti a részesedése több mint 50%-át, úgy ehhez az eladáshoz ugyanazon feltételek mellett a többiek is csatlakozhatnak, tehát a vevőnek az ő tulajdoni hányadukat is meg kell vennie ugyanazon az áron (tag-along jog).
A felek nagyon is bíznak az üzlet sikerében. Például Micheal Kors piaci értéke (jelenleg 20 miliárd dollár) a háromszorosára nőtt, amióta debütált a tőzsdén.
Ki tudja, hogy ez fog e történni a Versace-val is? A történet szereplői sok nullára számítanak a tizedesvessző előtt.

Elektronikus kereskedelem és divat: áldás vagy átok

2015-07-14 / Paulovics Ivett / Hozzászólás

Digitális világban élünk és az online vásárlás, legyen szó koncertjegyről, egy hosszú hétvégés kiruccanásról, eletronikai cikkekről, vagy egy pár cipőről, mindannyiunk életében megszokott tevékenységek. Vagy mégse?
A világon közel 2 milliárd okostelefon felhasználó van és 2015-ben az e-kereskedelem 2.100 milliárd dollár értéket is meghalad majd.
Annak ellenére, hogy a ruházati cikkek (ideértve a cipőt és a kiegészítőket is) a legkelendőbbek az Interneten, a Sistema Moda Italia (az olasz textil- és divatiparban tevékenykedő cégek érdekeit képviselő testület) felmérése szerint az olasz divatipar árbevételének meglepően kis hányada (5%) származik az online eladásokból. Több márka árucikkei megvásárolhatóak az erre specializálódott webáruházak oldalán (úgynevezett pure playerek, mint pl. Amazon, Zalando, Yoox, Net-a-Porter, stb.), míg elenyésző azon márkák száma (luxus kategória, vagy a nagyobb üzletláncok Zara, H&M), akik a saját honlapjukon e-butikot is nyitottak.

A felmérések az online shopping elterjedésének fő akadályaként a megérintés/felpróbálás lehetetlenségét (szenzoriális akadály) jelölték meg mind az eladói, mind a vevői oldalon.
Erre is lesz a közeli vagy távolabbi jövőben technológia megoldás; addig is az internetes üzletek különböző árengedményekkel, a megvásárolt termék mellett kisebb ajándékokkal, kuponokkal vagy más jellegű vásárlói élményekkel próbálják a vevők érdeklődését felkelteni vagy fenntartani.
Ha egy márka saját webáruházat kíván működtetni, a következő kulcsfontosságú témákat érdemes átgondolni:
– stratégia: márka menedzsment, piackutatás, versenytárs elemzés, üzleti terv
– web design: grafika, felhasználóbarát oldal, összehangolt vállati/márka imázs
– tartalom: többnyelvűség, képek, videók
– technológia: szoftver kiválasztása, már jelenlévő informatikai rendszerrel integrálás
– marketing, merchandising, customer care
– logisztika: raktár, szállítás, visszavétel
– online fizetési rendszer, számlázás. Valamint alapvető a jogi kérdések (általános szerződési feltételek, vásárlói tájékoztató, fogyasztóvédelmi előírások,
adatvédelmi valamint adózási szabályok) rendezése is.
Mindez költséges, másrészről viszont tagadhatatlan, hogy a világháló egy határtalan piacot nyit meg a márkák előtt.
Ezt nyilván szem előtt tartva és a tengerentúli Amazon európai térhódításával szembenézve, idén március végén jelentették be az olasz Yoox és a londoni székhelyű, de valójában a svájci Richmont cég tulajdonában lévő, Net-a-Porter “mennyegzőjét”. Mindkét fél márkás és luxus divatáruk online keresekedelmére szakosodott és az üzleti tervek szerint a házasság 1,3 millárd eurot árbevételt hoz majd a konyhára. A Yoox Net-a-Porter a világ 180 országában lesz jelen. Egyértelmű, hogy még a legnagyobb divatmárkák számára is nehézkes egy hasonló nagyságrendű nemzetközi “fizikai” jelenlét.